Hello Lockpickerek!
Ha már legalább egyvalaki elolvasta az írásomat, akkor már megérte az időt és a fáradtságot. Így aztán folytatnám is mindjárt a következő résszel: Hogyan kezdjünk el lockpickelni?
Persze azért a kommentekkel segíthetitek olyan mederbe terelni a szót, amit Ti szeretnétek igazán hallani a lockpickingről...
Nem ígérem, hogy szóról szóra lefordítom nektek a „Lockpicker Bibliát”: MIT Guide to lockpicking, (vagy LSI Guide to Lockpicking), illetve annak a német átdolgozott kiadását: Sperrtechnik von Alex Kloss. De a lényegét -beleszőve a saját tapasztalataimat- azért megpróbálom összefoglalni.
Kezdjük a zár kérdésével: Milyen zárral kezdjünk el pickelni? Az én véleményem szerint egy amolyan bolhapiaci, olcsó-gagyival, amiben szinte lötyög a kulcs és a henger a zártestben. Mert ha nincs sikerélményed, akkor –tapasztalatból mondom- igen hamar rá fogsz unni. Ha már profi módon tudsz pickelni majdnem minden zárat, akkor is érdemes ezt az első gyakorlót mindig az asztal sarkán tartani. Ugyanis ha besokallsz, akkor mindig ehhez fogsz visszatérni egy kis sikerélményért!!!
Majdnem minden háztartásban van régi lecserélt zár, amit még nem dobtak ki, valamint a környezetedben is biztosan találsz valakit, aki szívesen ad egy régi rossz lakatot vagy cilinderzárat. Egy lakat gyakorlásra például akkor is jó, ha annak már a kengyelét átvágták, vagy elfűrészelték. Ilyet, vagy az egyik oldalán kifúrt zárat a lakatosok mindig tudnak adni...
Én egy sztenderd 5 csapos Elzett cilinderzárral kezdtem...
Új zárat, vagy lakatot csak akkor érdemes venni, ha valami különleges darabra bukkantál, vagy kifejezetten keresed a kihívást.
Ha meg akarsz tanulni lockpickelni, tudnod kell, hogy milyen belülről, hogyan is működik egy zár. Egy jó film többet mond, mint ezer szó. Egy a zárba való kulcs az összes stiftet egyszerre a megfelelő mélységig nyomja.
Ha belenézel a kulcscsatornába, akkor láthatod a felső csapokat sorban egymás mögött. A gyártás során igyekeznek a zártestben és a hengerben a csatornákat egymáshoz képest tökéletesen egyvonalban befúrni, valamint a csapokat (alsót és felsőt) is igyekeznek tökéletesen azonos átmérőjűre készíteni. Azonban mindkettő lehetetlen. Tehát ha elkezded a hengert egy forgatóval forgatni, akkor mindig csak 1 stift (alsócsap) akasztja meg a hengert! Tehát a picking során az a feladatunk, hogy azt a csapot megtaláljuk, amelyik éppen a hengert megakasztotta. Ha lenyomkodjuk a csapokat (felső és alsó csapokat egyszerre) szépen egymás után, akkor azt tapasztaljuk, hogy 4 csapot simán a rugó ellenében le tudunk nyomni, de azok mindjárt vissza is ugranak. A rugó erő nagyon lágy (itt a csapok alatti rugó értendő a zártestben), de jól megtanulható az ereje. Annál az 1 stiftnél, amelyik a hengert megakasztotta, ott nagyobb erő kell a lenyomáshoz, hiszen a rugóerőhöz hozzáadódik az un. kontakt-erő (súrlódás), ami abból a nyíróerőből keletkezik, hogy az elforduló henger próbálja „elnyírni” az útjában álló alsó csapot. Tehát minél erősebben forgatjuk a hengert, annál nagyobb erővel tudjuk csak ezt a stiftet lenyomni (ergo nem szabad nagyon vadul forgatni!).
Ha megtaláltuk a stiftet, ami a henger útjában áll, akkor azt nyomjuk le addig, amíg az alsó stift felső éle el nem éri a henger alját. Majd a henger alá nyomva megszűnik a kontakt-erő, picit ugrani fog a henger a nyitás irányában (kicsit szét is választja egymástól az alsó és felső csapot) és máris mindjárt egy másik stift fog a henger elfordulásának az útjában állni.
Így tehát most ezt a következő stiftet kell megkeresni és a henger alá nyomni...
És így tovább mindaddig, amíg az utolsó alsó csapot is le nem nyomjuk a henger alá, amikor is a zár hirtelen kinyílik (azaz a henger szabadon, akadálytalanul elfordul). Ilyenkor az összes alsó csap a zártestben van, a felső csapok pedig elfordulnak magával a hengerrel.
A henger elforgatásával aztán a kuplungon keresztül forgatjuk a zár nyelvét. Film
Persze ez így leírva egyszerűnek hangzik (elolvasva meg bonyolultnak), de egyáltalán nem olyan egyszerű a stifteket pl. egy hook-al egyenként megtalálni és a megfelelő erővel lenyomni. A fent leírt módszert „ültetésnek” nevezik (DE:setzen, EN:single pin picking), mivel az alsó stifteket egyenként „ültetjük le”, nyomkodjuk le a henger alá. A fent leírtak olyan cilinderzárakra érvényes, ahol az alsó és felső stiftek palástja egyenes, recézés illetve bevágás(ok) nélküli. A henger és a stiftek egészen máshogy viselkednek, ha az alsó ház-stiftek recézettek, súlyzó vagy gomba alakúak… Erről később, mert önmaga megtölt egy egész fejezetet.
A fenti ültetéses módszer rengeteg gyakorlást és nagyon jó ujjhegy-érzékelést igényel. Ezért kitalálták a sokkal egyszerűbbet: a fésülést.
Fésülés (EN: raking, DE: harken): Film
A módszer lényege, hogy egy hullámosra kialakított pick-el (rake-pick, snake, mounten-six, double-ball, stb.) a stiftek tetejét a kulcscsatornában előröl hátra és hátulról előre végig fésüljük, azaz a mozdulattal azonos mélységbe nyomkodjuk őket. Először csak felületesen, aztán egyre mélyebbre fésüljük a stifteket a fent leírt előre-hátra mozdulatokkal.
Így egyrészt jól felmérhetjük, hogy valójában milyen csapokkal állunk szemben (valószínűleg melyik módszer és pick fogja a zárat kinyitni), valamint ez egy próba, hátha a zár olyan gagyi, hogy akár már erre a „fésülgetésre” kinyílik. Sose lehet tudni, egy-két mozdulatot megér a próba!
A módszer igazi lényege, hogy „előkészítsük” a stifteket az ültetésre. Ha egy zárban több súlyzó alakú (DE: Hantelstift, EN: spool driver), vagy recézett palástú ( DE: gezackte Stift, EN: serrated driver) stift van, akkor ezzel a módszerrel elő tudsz idézni egy olyan állapotot, amikor a henger egy jó nagyot fordul (5-7 fokot), de még egy, vagy max. 2 stift fogja. Ekkor kell egy hook-al megtalálni azokat a stifteket és a helyes pozícióba nyomni őket, hogy a zár kinyíljon.
A fésülés módszere nem zárja ki azt, hogy rake-pick-el utána nyomkodjuk a stifteknek „ültetés” mozdulatokkal. Tehát lehet rake-pick-el is ültetni!
A rake-elés módszer lényege, hogy olyan kis forgató erőt alkalmazzunk, hogy szinte majdnem kiesik a forgató a zárból. Így viszonylag szabad mozgást engedünk közben a stifteknek, hogy beigazodjanak, azaz az alsó stiftek be tudjanak akadni a henger alá.
Van még egy elég intenzív módja a fésülésnek: ha egy hook-ot (vagy snake-et) tövig nyomunk egy zárba és gyenge forgatás mellett hirtelen és erősen kirántjuk úgy, hogy kirántás közben a hegye az összes stiftet egymás után hirtelen lenyomja, végigfésülje. A módszer kísértetiesen hasonlít a bump-key módszerhez, ahol szinte belőjjük a stifteket a zár alsó részébe (csak ott az erő elölről hat hátrafelé)…
De ezt már majd egy következő részben…
Zárak nyíljatok!
Üdv: Lockpickersrác
