A cikk alapját a Lockpickfan-tól kapott leírás képezi. Ezúton is köszi neki! A képek a jelölésről az Impressionstechnik könyvből vannak Oliver Diederichsentől.

Voltatok már úgy, hogy van egy záratok, de nem találjátok a kulcsot hozzá? Pedig ugye klassz lenne a belepasszoló kulccsal tovább használni…

Nem, nem! Rosszul kezdtem! Az igazi lockpickert nem ez motiválja. A lockpicker szétszedi, átstifteli és kulcsot reszel hozzá. De most mégis eljátszunk a gondolattal, hogy a zárhoz szétszedés nélkül készítünk kulcsot. Hogy ezt megtehessük, az impressziótechnikára lesz szükségünk.

Mi kell hozzá? Itt a tesco-gazdaságos változat:

1. Egy zár: nem kell, hogy legyen kulcs hozzá, úgy érdekesebb. Maga a technika működik szinte az összes fajta záron, legyen az cilinderzár, lemezes zár, oldaltfúrt kulcsos, oldaltmart kulcsos, stb.

2. A zárba tökéletesen passzoló nyers kulcs (ebből nem árt, ha több is van). Ha van rá lehetőségünk, próbáljuk ki több nyers kulcs gyártónak az adott profilba passzoló kulcsát. Ezek ugyanis általában egy picit különbözőek, azaz az egyik kicsit jobban passzol a zárba,  míg a másik kicsit „lötyögősebben”. A lötyögősebbet könnyebben mozgatod.
Anyagra én a réz nyers kulcsot részesítem előnyben, mert könnyebb reszelni, viszont könnyebben is törik, óvatosan vele! A módszer természetesen működik acél kulccsal is, de oda jobb szem kell.

3. Egy önzáró fogó, vagy a nyerskulcsot tökéletesen befogó speciális nyél. Mindkettő ugyanolyan jó. A fogós megoldás olcsóbb, de kényelmetlen. A nyél speciális, ezért drága (kb. 40-120.-€ között).

4. Satu: bármilyen satu jó, ami rendesen az asztalra van rögzítve. Mivel erősen mozgatjuk a befogott zárat, így nem árt, ha az asztal is valamilyen masszívabb darab. Ajánlok a satu alá és környékére gumi lemez borítást. Így nem tesszük tönkre az asztalt a reszeléskor és nem hullik szanaszét a tömérdek réz-reszelék.

5. Nagyító (2-, 4-, vagy 8-szoros, max. 12-szeres): ennél nagyobb nagyításút nem ajánlok, mert nem lehet vele dolgozni. Kínai piacokon már 1-2 ezer Forintért csodálatos, LED-el egybeépített nagyítók vannak. Én a képen látható lámpás nagyítót használom, ami 3-szoros nagyítású és kör-neoncsöves. Ez tökéletesen megfelel a célnak.

6. Kulcsreszelő: na ez az, amiből többféle kell, nemcsak formára, hanem érdességre is. Itt sajna nem jó a gagyi piaci tűreszelő készlet 300.-Ft-ért, ide rendes reszelő kell. Kell először is egy lapos reszelő a kulcs élét előkészíteni. Magát a reszelést pedig lehet félkör reszelővel, vagy pippin reszelővel végezni. A pippin reszelő egy a keresztmetszetére kb. csepp formájú reszelő, a keresztmetszete mentén több különböző rádiusszal. Erre a formára sokan esküsznek. Én esetleg ajánlanék még egy kör reszelőt is, hátha valakinek az jobban bejön.

Az érdességet mindenhol máshogy adják meg, ezért én „svájci hieb”-ben mondanám (Schweizer Hieb, swiss cut): 2-es és 4-es ajánlott (2-es jelentése: 38 vágás 1cm-en, 4-es: 56 vágás 1cm-en).
Már ez az érdesség is elég sokat levesz a kulcsból egy húzásra. Ezt az érdességet tartani azért fontos, mert ha ezzel a reszelővel egyet reszelsz a kulcson, akkor egy homogén, matt felületet kapsz eredményül. Ezen a matt felületen gyönyörűen észre lehet venni a pici fénylő pontot, amit a stiftek hagynak.

7. Türelem és jó szem: a jó szem azért kell, mert még helyes megvilágítás mellett is igen nehéz észrevenni a jelölést, amit a stift hagy. Türelem meg azért, mert az első kulcsokat simán beletöröd a zárba és kezdheted elölről. De hát ez nekünk lockpickereknek ugye határtalanul van…

Ha mindenünk megvan, akkor keressünk egy olyan helyet, ahol lehet koszt csinálni és senki nem veszekedik érte. Ugyanis jó sok reszeléket fogunk gyártani és ha közben veszekednek velünk miatta, akkor úgy nehéz ugye koncentrálni.

A kellékeket persze lehetne turbózni UV festékkel és UV lámpával, cink bevonattal, lakk bevonattal, stb. De megy ezek nélkül is csodálatosan...

Előkészületnek rögzítjük a zárat a satuban jó erősen úgy, hogy annak eleje felénk legyen és jól kézre álljon.

Rögzítjük a nyers kulcsot a fogóban (vagy nyélben) jó erősen, hogy ne tudjon elmozdulni. Majd a kulcs alsó élét a lapos reszelővel előkészítjük, azaz homogén, matt felületet varázsolunk rá a reszelővel. Előkészítés után így néz ki a kulcs alsó éle: (a felső egy eredeti, nikkelezett kulcs élének a képe)

Ezután becsúsztatjuk a kulcsot tövig a zárba és befeszítjük pl. jobbra. Amikor a zár megfeszült, megmozgatjuk a kulcsot fel-le 2-szer, 3-szor. Majd befeszítjük az ellenkező irányba is balra és ugyancsak megmozgatjuk fel-le a kulcsot 2-3-szor. Itt több dologra is felhívnám a figyelmet:

-         A kulcsot jobbra és balra csak olyan erővel feszítjük be, hogy az megszoruljon, de NE törjük bele a zárba. Nem is gondolnátok, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy beletörjünk egy réz kulcsot…

-         Ha beszorítottuk a kulcsot jobbra vagy balra, akkor nem érdemes sokat fel-le mozgatni/rázni, mert úgyis csak az első 2, max. 3 mozgatás csinál jelet.

-         Az egész fenti műveletsort max. 2-szer jobbra, 2-szer balra végezzük a kulcs egyszeri behelyezésével, ha nem akarunk egy káoszt a jelölésekben.

-         Ha jobbra-balra a kulcsot befeszítettük és van már gyakorlatunk, akkor mozgathatjuk a kulcsot egy kicsit kifelé-befelé is, nem mindig csak fel-le.

Ezek után tehermentesítjük a kulcsot, kihúzzuk a zárból és a nagyító alá tartjuk.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Mi is az elmélet a mozdulatsor mögött???

Amikor a nyers kulcsot betesszük a zárba és befeszítjük pl. jobbra, akkor a gyártási pontatlanság miatt max. 1-2 stift feszül be a henger és ház-furat közé.

Amikor a kulcsot így befeszítve elkezdjük fel-le mozgatni, akkor a kulcs apró mozgásával a befeszült stifteknek dörzsöljük a kulcs alsó, előkészített élét. A stiftek így pontszerű nyomot hagynak. Azért nem érdemes sokáig fel-le rázni a kulcsot, mert az első 2-3 fel-le mozgatással, már le is nyomjuk a befeszült stifteket, így azok tovább már jelet nem képeznek a kulcson. Ha a mozdulatsort elvégezzük jobbra feszítéssel is és balra feszítéssel is, akkor jó az esély, hogy több jelet kapunk a kulcs élén.

Mindezek után a nagyító alatt meg kell keresnünk a matt réz felületen az apró, fényes, kidörzsölt jelöléseket és ott kell a kulcsra merőlegesen lereszelni 1 mélységet (a ~9-ből). Ez a mélység ugye minden gyártónál más, kb. 0,3-0,5 mm. Tehát csak ott reszelünk, ahol a jelölés van. (Néhányan a kulcsot az oldalán előkészítik 5 függőleges, alig látható bereszeléssel, hogy orientáljon a stiftek/csapok helyzetéhez a zárban, segítsen a szemnek, hogy hol kell a jelölést keresni.)

Maga a nyom amúgy nem egy konkrét bemarás, vagy beékelődés, inkább csak egy felületkarc, polírváltozás, amit a stift karcol a nyers kulcsba. Szokták még kifelé húzkodó mozdulatokkal is jelölni a kulcsot, igazából azt kell szem előtt tartani, hogy éppen mi hagy láthatóbb nyomot a nyers kulcson.

Komoly tapasztalat kell ahhoz, hogy tudjuk, melyik reszelővel, hány tolás/reszelés juttat el minket 1 mérettel mélyebbre a kulcson. (A reszelőt CSAK toljuk a kulcson, a visszafelé húzó úton felemeljük. Ha csikorog a reszelő, akkor lehet tudni, hogy az illető húzza, tehát még csak most tanul reszelni :-). Itt persze lehet trükközni a különböző érdességű reszelővel: durvább reszelő többet leszed, de nem képez olyan homogén felületet a következő jelöléshez…

Reszelés után csúsztassuk be a kulcsot ismét a zárba és ismét mozgassuk a már leírt mozdulatsorral.

Ha egy csap már nem jelöl többet, akkor az valószínűleg már nem feszül be, tehát jó eséllyel elértük ott a kellő kulcs-mélységet.

Előfordul azonban és így ne lepődjünk meg azon, ha egy csap abbahagyja a jelölést egy időre, majd később újra elkezdi. Ez természetes. Szimplán reszeljük tovább addig, amíg abbahagyja végleg a kulcs jelölését.

Ha véletlenül elrepedne a kulcs a nagy erőhatások okán, amivel a technika közben terheljük, ne próbáljuk tovább csinálni ezzel a kulccsal a műveletet, vegyünk elő egy újat, másoljuk le az eddigi bemarásokat, és folytassuk ahol abbahagytuk. Ha bereped, nagy a veszély, hogy beletörjük a zárba és azt nehéz lesz kivenni.

Ezt a technikát nagyban nehezítik a koszos, olajos zárak. Ez ellen a legjobb megoldás, hogy elektronikai tisztítóspray-vel átfújjuk, majd sűrített levegős palackkal segítjük a gyors száradást.

Ha a zárban egy nagyon mély stift egy nagyon magas stiftet követ, akkor előfordulhat, hogy a reszelés során a kulcson olyan hullám keletkezik, ami megakadályozza a kulcs sima kihúzását/betolását. Ilyenkor reszeljük le (gömbölyítsük le) a képződött éles éleket, hogy ezzel is segítsük a kulcs mozgását a zárban.

Ha túl mélyre mentél a reszeléssel és pl. lent vagy a 9-es mélységen és az adott helyen már régóta nem láttál jelölést, csak megérzésre reszelted tovább, akkor nyugodtan eldobhatod a kulcsot és kezdheted az egészet elölről. Ha a kulcs kireszelése a megfelelő mélységben van, akkor a stift képez egy szinte alig észrevehető, különleges, un. utolsó jelölést. Ezt láthatjátok a képen.

Amikor a kulcs végül elfordul a zárban, akkor azt azért még ne nagyon erőltessük, hanem egy picit még utánreszelhetünk a kialakított formának, hogy a zár akadálymentesen elfordulhasson. Az így elkészített kulcs ezek után tetszőleges példányban másolható.

A technika pontosan a fent leírt elven működik más típusú záraknál is, de belátható, hogy a „foil impressioning” is pontosan ezen az elven alapul.

Végül az impressziótechnika világrekord: Jos Weyers, 87 másodperc, egy 5 stiftes cilinderzáron. 

Itt látható a bajnok a 2010-es hamburgi bajnokságon: 

Remélem, hogy ismét jó ötletet adtunk a szabadidő kiváló eltöltésére! Jó szórakozást!

Zárak nyíljatok!

Üdv: Lockpickersrác

PS: Ez a video most jött. Egy Ford 5 lemezes gyújtáskapcsolóhoz reszel a kolléga kulcsot az impressziótechnika felhasználásával. Szuper gyakorlati bemutató! :