Helló Lockpickerek!
Íme az újabb cikk egy új témában, hogy Ti se tétlenkedjetek...
Módosított stiftek:
Módosított stiftek alatt a nem egyenesfalú, hengeres stifteket értem. A stifteket valószínűleg több okból is módosítják, mint amennyit én ismerek belőlük, de a számunkra (lockpickereknek) fontos, hogy a módosítással pont az egyszerű zárfésülést (lockpicking-et) nehezítik meg jelentősen.
Hiszen itt már nem elég a stifteket csak egyszerűen megfelelő sorrendben lenyomogatni egymás után a henger alá egy konstans forgatóerő mellett, hanem játszani kell a forgatóerővel, néha visszafelé kell engedni fordulni a hengert. Ezek a módosított stiftek nem csak tengely irányú fel-le mozgást végeznek a furatukban, hanem a henger és zártest találkozásánál „be tudnak bólintani”, azaz kitérnek a furat tengelyéből és így a furat peremében megkapaszkodva nem lehet őket tovább lenyomni.
Miután a forgatás/előfeszítés miatt a henger ilyenkor „rájuk csukódik”, így teljesen megmozdíthatatlanok, ami nekünk nagyon jó visszajelzést ad ahhoz, hogy ott valamit tenni kell. Tehát ha egy stift teljesen mozdíthatatlanul befeszült, akkor ott nem szabad a pick-el a lenyomás erejét növelni, hiszen akkor csak beletörjük a pick-et a zárba.
Csökkenteni kell a forgatóerőt és hagyni kell a hengert egy picit visszaforogni és közben nyomni kell lefelé a stiftet. Amikor visszaforog annyit a henger, hogy a befeszült pl. súlyzóstiftnek a válla kiszabaduljon, azaz tovább tudjuk már nyomni lefelé, akkor azonnal vissza kell növelni a forgatóerőt, különben a többi stift is visszaugrik a kiindulási pozíciójába. (Ha már elég jól érezzük a pick-szerszámot, akkor a visszaforgatást lehet segíteni azzal is, hogy a pick-el körívesen „lekövetjük” a kulcsnyílást, azaz nem tökéletesen függőlegesen nyomjuk a stiftet lefelé, hanem a kulcsnyílás alsó ívét követve magával a pick-el forgatjuk vissza a hengert és ezt a visszaforgatást kontrolláljuk a forgatószerszámon alkalmazott erővel...)
Ha egy alsó stiftet már a henger alá toltunk, azaz megfelelően „leültettük”, akkor ha a felső stiftjét megérintjük a pick-el, az lágyan rugózó, kicsit mozduló visszajelzést ad. Az ilyen felső stiftnél határozottan lehet érezni az alsó stift alatti rugó kis visszanyomó erejét, viszont a stiftet nem lehet lenyomni, az csak éppen érezhetően moccan. Innen lehet tudni, hogy ez a stift már megfelelő nyitási helyzetben a henger alatt van, nem szabad többet vele foglalkozni. Keresni kell helyette egy olyat, ami befeszülten áll, mert valószínűleg az áll az útjában a henger elfordulásának.
(Nem árt viszont ha megjegyezzük ezt a stiftet és később vissza-vissza térünk hozzá ellenőrizni, mert elképzelhető, hogy a további vacakolásunk miatt ez ismét felugrik, azaz megint le kell ültetni...)
Van sajnos egy olyan eset is, hogy a stiftet túl mélyre nyomjuk. Ebben az esetben a felső stift alsó élét túlnyomjuk a hengert és cilinderházat elválasztó síkon, így kontakt erőt képez a zártestnek a furatával. Ez az erő érzetre pontosan olyan, mintha még az alsó stift kontakt erejét éreznénk a hengerrel (tehát nehéz felismerni). Ha már így „túlnyomtuk”, akkor egyetlen lehetőség maradt: annyit kell visszaengedni a forgatón, hogy ez a stift visszaugorjon kiindulási helyzetébe. Sajna persze más (már leültetett) stiftek is vissza fognak ugrani…
Minden zárnak (egy cilinderzáron belül pedig annak mindkét oldalának) sajátos karakterisztikája van. Azaz van egy un. „lenyomási sorrendje” a stifteknek. Mi ezt a sorrendet keressük a lockpicking során. Tipikus tanulózár: 1-2-3-4-5, azaz befelé haladva egymás után ültetjük le a stifteket.
Link: https://www.youtube.com/watch?v=m8d8VaGZbew&feature=related
Ha egy zárat hosszas vergődés után kinyitottunk (sok röhögő smiley), akkor gyorsan gondoljuk végig, hogy mi is volt a megoldáshoz vezető sorrend (mert akkor még emlékszünk rá!). Aztán csukjuk be és nyissuk ki újra, csak most már sokkal gyorsabban... Egy zárat (zár-felet) így „meg lehet tanulni”. Ha ugyan ezt a zárat lerakod pár hónapra „pihenni”, akkor meglátod, hogy ismét nehéz lesz elsőre kinyitni. De persze a gyakorlat teszi a mestert!
Fogadjatok meg egy jó tanácsot: Mindig legyen az asztal szélén egy „könnyebben” nyitható kedvenc zár. Ha az ember besokall akkor mindig vissza fogsz térni ehhez a „Liebling”-hez, hogy sikerélményt adjon. Ha nincs sikerélményed, akkor abba fogod hagyni.
Ezért is be kell tartani a fokozatosság elvét, kezdj mindig valami olcsó zárral: avagy egy kezdő kezébe soha ne adj egy ASSA Twin 6000-t!!!
Különleges stiftek:
A különleges stifteket azért érdemes áttekinteni, mert mindegyik sajátos picking technikát követel:
Gomba fejű stift (DE:Pilze, EN:mushroom): Az egyik legelterjedtebben alkalmazott módosított stift fajta. A gombafejű stift pozícióját viszonylag könnyű beazonosítani, ha az ember kevés, de állandó forgatóerőt alkalmaz a hengeren és ezzel egyidőben állandóan változó erővel nyomjuk le a stiftpárt. A gombafejű stift ekkor a hengert a forgatóerővel ellentétes irányban akarja visszaforgatni. Ahhoz, hogy ezt a stiftet le tudjuk ültetni, lazítanunk/engednünk kell a forgatóerőn mindaddig, amíg a stift hengeres feje kontakterőt nem képez a hengert és a zértestet elválasztó síkban. (Nagyon lassú, óvatos lenyomásra gondolok, hiszen a stift hengeres feje igen keskeny és ha óvatlanok vagyunk, akkor gyorsan túlnyomjuk mindkét stiftet az említett síkon és nem pedig „leültetjük” az alsót. Ne feledjük, hogy mi a két stiftet elválasztó síkot akarjuk összhangba hozni a hengert és zártestet elválasztó síkkal. Ha túlnyomjuk, kezdhetjük a zár pickelését elölről...)
Ha a stift hengeres feje beakadt az elforduló henger és zártest közé, akkor már pontosan ugyanúgy kell leültetni, mint egy hagyományos hengeres stiftet. A művelet végzéséhez érdemes hook-pick-et (kampót) használni.
Ne feledjük, hogy miközben visszafelé forog a henger, elveszthetünk néhány már leültetett stiftet. De sebaj, nyomjuk őket újra vissza... Ez többször is előfordulhat egy olyan zárnál, ahol dominálnak a gombafejű alsó-stiftek, ’szal ne szegje kedvünket!
Esetlegesen variálhatjuk a felugró stifteknek a visszanyomási sorrendjét, hogy megtalálhassuk a teljes elforduláshoz (nyitáshoz) vezető lenyomási sorrendet.
Az itt leírt módszer elsajátítása alapvető, érdemes tehát vesződni vele. Legjobban begyakorolni úgy lehet, ha készítünk magunknak egy un. gyakorló zárat, amiben csak egy hagyományos hengeres stiftpár és egy gombafejű stiftpár van (azaz összesen két stift áll a henger útjában. Elkészítési idő max. 10 perc.) De erről majd a „Hogyan gyakoroljunk” fejezetben...
https://www.youtube.com/watch?v=nJk7rcUI-mA&NR=1
Súlyzó (orsó) alakú stift (DE:Hantel, EN: spool): Azonos hatású és működésű stift, mint a gomba fejű. Talán gyártástechnológiai szempontból hatékonyabb ilyen súlyzó alakúra (azaz szimmetrikusra) formálni egy stiftet, hiszen így mindegy, hogy hogyan teszi be az ember a zártestbe. Ezen stiftek számával és pozíciójával egy zárban szinte végtelen sok zárfajtát lehet készíteni.
A különbség a gombafejű és a súlyzó stift között bár csekély, de mégis felismerhető. Ez abban rejlik, illetve akkor jobban felismerhető, ha hosszú súlyzó alakú stiftbe botlunk egy zárban (tipikus: BKS zárak). Az ültetési mód azonos.
Link: https://www.youtube.com/watch?v=enFRn189Qo0&feature=related
Diaboló stift (DE: Diabolo, EN: diabolo): A stift egy módosított súlyzó stift. Úgy van a középső része kialakítva, hogy ha egy hook-al lenyomjuk a stiftpárt, akkor az szinte semmilyen visszaforgató erőt nem képez a hengerre. Ezt a stift típus általában drága cilinderekben találjuk a 3. vagy 4. helyen és sajna általában más módosított stiftekkel áll együtt.
Egy diabolo stift úgy különbözik egy súlyzó vagy gombafejűtől, hogy szinte akár nulla forgatóerő mellett is beáll a henger a „kipp állapotába” (sorry, de erre még mindig nem találtam jobb, vagy magyar szót) és ha növeljük a lenyomóerőtegy hook-al a stiftpáron, akkor ez az állapot szinte semennyit nem változik. Ha folyamatosan növeljük a lenyomóerőt a stifteken (szépen óvatosan), akkor egy idő után érzünk egy olyan tendenciát, mintha a henger „visszafelé akarna forogni”... (amikor a stift felső hengeres része eléri az elválasztósíkot). Ez így kicsit talán hülyén hangzik, de az érzet sokkal gyengébb, mint egy súlyzó, vagy gombafejű stiftnél.
A henger visszaforgása persze itt is elengedhetetlenül fontos a stift leültetéséhez.
Ilyenkor érdemes kipróbálni, hogy a hengert visszaforgatjuk mi magunk egy kicsit a forgatóval, majd ismét nyitási irányba növeljük a forgatóerőt, a henger mégsem kezd el azonnal elfordulni. Ha ekkor óvatosan lenyomjuk a stifteket, máris érezhetjük, hogy a henger finoman elkezd forogni egy szélesebb kipp irányába.
Ha a henger pici visszaforgása után tovább nyomjuk a stifteket lefelé, akkor le tudjuk ültetni a diabolo stiftet. Gyakorlattal természetesen jól elsajátítható ez is.
Oldalán nútolt/hornyolt stiftek (DE: Stifte mit Fangnuten, EN: serrated): Azok a stiftek tartoznak ide, melyeknek az oldalán tizedmilliméter széles és mély körkörös hornyok találhatók (1 vagy 2). Ezek a stiftek (hornyok) nagyot „kattannak”, ha lenyomjuk a stiftpárt. Nagyon precízen gyártott cilinderzárak esetében még a stift egy kicsi úton vissza is rugózik, azaz pontosan olyan érzetet ad, mintha leültettük volna.
Úgy ismerhetjük fel, hogy a stift egynél többször kattan, ahogy lenyomjuk a zártestbe. Nehezítés képpen elmondható, hogy ha az alsó ház-stiften hornyok vannak, akkor nagyon valószínű, hogy a felső henger-stift is egyszer, vagy többször hornyolt.
Szerintem ezeket csak próbálkozással tudjuk kitapasztalni, azaz egyszer, vagy többször túlnyomod a stiftet és „megtanulod”, hogy az bizony egy néhányszor hornyolt stift. A másik lehetőség, hogy a zár pickelését megelőzően beszerzel róla egy „robbantott rajzot” és így pontosan tudod, hogy hol és hány horonyra számíthatsz. Utána már csak számolni kell lenyomás közben...
Oldalán recézett stift (DE: Gezackte Stifte , EN: serrated): pl. Lips, GEGE
Érzetre hasonló, mint az oldalán hornyolt stiftek, csak itt a „leőltetett érzés” sokkal kifejezőbb. Akár még a henger is egy kicsit „kipp” állásba áll.
Tagolt stift (DE: Mehrfach taillierte Stifte, EN: serrated): A tagolt stift egy további módosítása a hornyolt stifteknek. Általában az 5. Stiftpozícióban található. Semmi különlegesen felismerhető viselkedése nincs. Jó ha tudunk a jelenlétéről és az 5. stiftnek többször utánanyomunk.
Végén vékonyított stift (DE: Verjüngte, EN: security pin): Ez a vékonyított stift a henger felöli végén mintegy 1mm-en keskenyített. Általában az 5. és 6. stiftpozícióban található (pl. Winkhaus zárakban). Célja a stiftnek, hogy a hengert kipp pozícióba vigye, ha már az összes többi előtte lévő stift le van ültetve. Ha már a vékonyítotton kívül mindet leültettük, akkor szép óvatosan a már ültetettek felett átnyúlva egy hook-al rányomunk az utóljára maradó vékonyított stiftpárra is. A veszély itt, hogy ha nem óvatosan csináljuk, akkor egy már szépen leültetett másik stiftet túlnyomunk a zártestbe... (ja és persze kezdhetjük elölről). Tehát tessék szépen mindig vissza-vissza térni ehhez az utolsóhoz és mindig egy pici-óvatosat rányomni!
Többrészes stiftek (DE: Mehrteilige Stifte, EN: security pin):
Ezen stiftek általában 3-5 részből vannak összetéve. Az alapja két kb 1mm vastag tárcsa a stiftoszlop átmérőjével. A két tárcsa egy a közepén kb 0,8mm vastag és összhosszban 5-10mm hosszú súlyzó alakú stiftté van összekötve. A középső stiftoszlopra 1-3 gyűrű van felfűzve, amelyek központi furata 1 mm. Tehát az egész hasonlít egy vékony súlyzó stiftre, amelyre laza gyűrűk vannak fűzve.
Minden egyes gyűrűnél érezhető a „leültetett” érzés. Ha az utolsónak leültetendő stift pont egy ilyen tébbrészes stift, akkor az különlegesen nehézzé teszi a nyitást. Mivel, ha egy gyűrűt már a zártestbe nyomtunk, akkor a henger továbbfordul, pont mint egy súlyzóstiftnél. Csakhogy a hengerben maradó stift-rész nem ad a hengernek visszajelzést, hiszen a gyűrűk lazán illesztettek a stiftre.
Ráadásul, hogy ezeket a stiftek különböző mélységben kell ültetni nem ismert olyan mód vagy jelenség, ahonnal fel lehetne őket ismerni, illetve célzott pickelési technika.
Medeco stift (ez a gyártó neve): Számomra a non-plus-ultra. Asszem nem csak ez a cég alkalmazza ezt a nehezítési technikát (de ha levédett dolog, akkor se káromoljatok érte...) A stifteket nem csak a megfelelő mélységig kell lenyomni, hogy szabaddá váljon a henger elfordulása, hanem magát a stiftet is (mindet külön-külön) a saját tengelye körül kicsi szögben el kell fordítani, hogy egy oldalsó záró elem szabad utat kapjon (azaz becsukódhasson magába a hengerbe) és hagyja a hengert elfordulni. Hosszú évekig a világ legbiztonságosabb zárjának tartották, az amerikai állami intézményekben és katonai szervezeteknél rendszeresített zár. Ma már van speciálisan hozzá fejlesztett lockpick szerszám...( http://www.medecoder.com )
Feltétlenül említenünk kell még a módosított stiftek között a csap a csapban rendszerű megoldásokat is, mint pl. ahogy az a Mul-T-Lock zárakban található.
Többféle pick szett is van hozzá, de hagyományos formájú pick-el is érdemes hozzálátni (lehet szerencséje az embernek). Ne vegye el a kedveteket, ha nem megy elsőre, piszok nehéz nyitni! A stiftek lenyomkodása során gyakorlatilag oda kell eljutni, hogy egy piszok nagy kipp állásba álljon a henger, azaz nagyot forduljon. Na ekkor kell egy vékony, ívben hajlított szerszám, amivel végig kell nyomkodni csak a középső stifteket, kvázi meg kell keresni azt a középső stiftet, amelyik megakasztja a hengert.
Pár éve konstruáltak hozzá a távolkeleten egy fantasztikus pick szerszámot, amit ezen a linken láthattok: https://www.youtube.com/watch?v=QHoFe-7TIBw
Link a Mul-T-Lock-hoz: http://www.mul-t-lock.com/
Máshol is alkalmazzák ezt a koncentrikus csap a csapban rendszert. Álljon itt példaképpen a Drumm-Geminy zárpáncél, ami tulajdonképpen a cilinderzárhoz való hozzáférést hivatott lehetetlenné tenni (kihúzás, zártörés elleni védelem). A képek szerintem magukért beszélnek:
Link a Drumm-Geminy-hez: http://www.geminy.info/
Link a fent bemutatott zár-képekhez:
http://www.matuschek.org/index.php?album=Lockpicking%2FSchl%F6sser+zerlegt%2FMedeco+Biaxial/
Elválasztó stift (?) (DE: Trennstifte, Generalhauptschlüssel-Anlage, EN: masterkey system):
Főkulcsos rendszerekben alkalmazott pici tárcsa alakú, általában 1-4 mm magas stift, ami a ház-stift és a henger-stift között van. Az ilyen stift-oszlopokkal összerakott záraknak több különböző elválasztó síkja van (rengeteg féle kombinációban), tehát sok kőlönböző recézésű kulcs passzol bele. Tipikus főkulcsos rendszer, ha egy társasházban minden lakásba egy normál stiftezésű zár van beépítve, a közös helyiségekbe pedig egy olyan, ami tele van elválasztó stiftekkel, tehát a ház összes lakójának a kulcsa belepasszol.
Köszönhetően a sok elválasztó síknak, ezek a zárak jóval könnyebben pickelhetők. Ha a zárat pickeléssel elfordítottuk, akkor vigyázzunk a 180 fokig való továbbfordítással, mert a zárcsatorna ugye üres (nincs benne a kulcs) és 180 foknál az elválasztó stiftek behullhatnak a kulcscsatornába. Ezzel persze lőttek a zárnak, befejeztük a lockpicker okosságokat és hívhatunk egy „igazi” lakatosmestert, aki a zárat össze is tudja rakni...sok nagyon röhögő smiley...) Egyébként hasonló történhet, ha ilyen zárat e-pick-el, vagy más vibráló berendezéssel nyitunk. Hasznos lehet ilyenkor egy olyan a zárba passzoló kulcs, aminek a recézése (azaz a kulcs teljes alsó 2/3-a le van reszelve. Ezzel kitölthetjük a kulcscsatornát a továbbfordításhoz (lockpickereknek megteszi egy egyenes pick háta is).
A fent leírtak, illetve a képek részben a MIT kézikönyvből (Lockpicker Bibliából) vannak fordítva, saját megjegyzésekkel megtűzdelve. Eredetiben megtekinthető itt:
Német nyelven: http://www.ssdev.org/lockpicking/MIT_D/
Angol nyelven: http://www.lysator.liu.se/mit-guide/mit-guide.html
A fent leírtakból jól látható, hogy a módosított stiftek pickelése felkészültséget és egy a stifthez jól passzoló stratégiát igényel. A stiftek feletti rake-elés (fésülés) változó forgató és lenyomó erővel nem mindig vezet a kívánt eredményhez. Azonban mégis mindig célszerű először ilyen mozdulatokkal kezdeni a nyitást. Mert pl. lehet szerencsénk és a zár azonnal nyílik a vibrációtól, amit a fésüléssel keltünk, vagy akár csak azért, hogy egy szép kipp állapotot gyorsan elérhessünk.
A módosított stiftekkel teli zárnál a legfontosabb, hogy felismerjük a helytelenül leültetett stifteket. Például egy helytelenül leültetett gombafejű, vagy súlyzó stift ugye sosem fogja azt a picit rúgozó érzést visszaadni, mint egy helyesen ültetett stift. A gyakorlás azért kell, hogy ezt a különbséget pontosan felismerjük.
Végül a legfontosabb, amit azért említek, mert a blogban Tőletek pont az ellenkezőjét olvasom:
Nem erősebb forgató kell! Hanem meg kell tanulni érzéssel pont annyit, olyan erővel forgatni, amennyi a kontakterőhöz kell, ahhoz hogy a stift lent maradjon. Ha erősebben forgatsz, erősebben kell a stifteket is lenyomni, így az eredményed egy csukva maradt zár, egy törött pick és egy törött forgató lesz!
Mindenkinek a keze túl erős ehhez és a mindennapokban is sokkal erősebb és hirtelenebb (+koordinálatlanabb) mozgásokat végzünk, mint ami a lockpicking-hez kell. Tehát tanuljuk meg először az un. finom-motorikus mozgásokat és mindenki meglátja, hogy egy egészen más világ tárul ki előttetek.
A legjobb példa, amit eddig hallottam, azt mondja el, hogyan lehet fejleszteni a tapintásodat. Vagy talán nem is hiszel benne, hogy azt fejleszteni tudod???
Vegyél egy durva smirglipapírt (80-100-as). Kezd el simogatni a felszínét. Először csak azt érzed, hogy a kezed nehezen csúszik rajta. De előbb-utóbb el kezded érezni az apró kövecskéket a vásznon. Ha már ki tudod őket egyenként tapintani, akkor ezt az érdességet már „megtanultad”, egy szinttel feljebb léphetsz. Vegyél egy 200-400-as smirglit és kezdheted elölről a „tanulását”. Ha ezt is megtanultad, akkor így tovább az 1000-1200-as osztályig.
Ha menet közben kihagysz két hetet és nehéz fizikai/kézi munkát végzel (ásás, talicskázás, kőtörés, mittomén...), akkor utána megint előröl kezdheted a finom tapintás tanulását. Na, a lockpicking-el, finom-motorikus mozgással ez pontosan ugyanígy van.
Lehetne még itt bla-blázni még belső nyugalomról, meg kitartásról, stb. de ezt mindenki döntse el magában, hogy van-e neki, meg akar-e ezzel hosszútávon foglalkozni. A sikerélmény fontos a tanulásban!
Na jó! Ennyit a mai filozofálgatásról. Legközelebb megnézzük, hogyan lehet jó gyakorló zárat összeépíteni és hogy lehet a leggyorsabban lockpickinget tanulni. Aztán még tervezek olyan témát, hogy „Technikák a hagyományos lockpickingen kívül”, meg esetleg egyes zártípusok amolyan lockpicking-tapasztalat jellegű bemutatását szétszedéssel, objektív picking-tapasztalat (csak úgy, minősítés nélkül, mivel a gyártók a termékeikből élnek!).
Zárak nyíljatok!
Üdv: Lockpickersrác