Hello Lockpickerek!
Júliusban megtartottuk az első magyarországi lockpicker találkozót. Mivel ez az első volt, nem nagyon tudtuk, hogy mire kell/lehet számítani, így zárt körben rendeztük meg személyre szóló meghívásos alapon.
Hát elmondhatom, hogy igen jól sikerült. Volt ott minden, mi lockpicker szemének-szájának ingere: cilinderzár nyitás, lakatnyitás, autózárak nyitása, Ford-Tibbie nyitás, bumpkey készítés, szerszámbemutató. Volt eszem-iszom is, grillezés, miegymás. Egyedül az időjárás hagyott némi kívánnivalót maga után, mivel szerintem a nyár legmelegebb napja volt árnyékban mérhető kb 38 fokkal. Viszont hideg üdítő volt korlátlanul, tehát elviseltük...
Szerintem a jelenlévők teljes egyetértésével elmondhatom, hogy olyan jól sikerült a nap, hogy mindjárt el is kezdtük tervezni a következőt. Egyszerűen kihagyhatatlan egy lokpickernek az ilyen alkalom, hogy személyesen ossza meg hobbitársaival az élményeit. Hiába írogatunk blogokon, fórumokon, igazán abból tanul az ember a legtöbbet, ha a valóságban látja a fogást, hallja a zajokat és érzi a pattanását egy zárnak, csapnak. Nekem az tetszik igazán mindig, amikor valaki már szinte majdnem az összes csapot ügyesen leülteti, de a zár valahogy mégsem nyílik (talán egy csap tartja még) és akkor segítséget kér egy másik lockpickertől (hátha ő másképp látja a fennálló szitut) és odatartja a zárat, de a forgatót nem ereszti. Ez a másik belenyúl a zárba és akarva-akaratlanul pont abba a stiftbe nyúl bele, amitől a zár kinyílik... Na, utána órákig lehet elemezgetni, hogy kinek az érdeme volt a kinyitás: aki fárasztotta, vagy aki kihúzta a halat a vízből.
Olyan sok téma merült fel egy napon, hogy utána napokig zsongott a fejem az élménytől. Muszáj volt utána a Balatonra menni egy kicsit kipihenni és az új, elcserélt zárakat egy kicsit megtapasztalni, megbabrálni, szétszedni, a csapjait kielemezni...
Meg is mutatom a talán egyik legkeményebb ellenfelet (találkozós szerzeményemet és egyben Decaza ajándékát; köszönet neki ezúton is), ami először órákig nem hagyta magát, egyszerűen nem adott pickelés közben semmi visszajelzést. A zár amiről szó van egy CISA Astral S.
Különleges, új stiftjei folytán sima SPP (Single Pin Picking, azaz a stiftek egyenkénti lenyomása) esetén először az ember semmiféle stift beakadást nem érez, mintha a fúrása és szerelése valami emberfeletti pontossággal készült volna. A pickelési módszerek tudatos egymásutáni kipróbálásával viszont észrevehető, hogy némi előkészítő rakelés után megjön a zár pontatlansága, majd némi SPP után beáll kipp állásba, ahol már csak 2 csap fogja. Ezek súlyzóstiftek, szóval ügyesen utánnyomva (engedve a visszaforgatási erőnek, de azért markáns erővel forgatva) aztán a zár megadja magát és egy hak „sóhajjal” pattan egyet, azaz végül csak megnyílik. Na jó, valszeg ez most egy kicsit érzelgősre sikerült... Lehet, hogy a sóhaj belőlem szakadt fel, mikor végtelen órákon keresztüli próbálkozás eredményeképpen éreztem, ahogy a zár ellenállása hirtelen elgyengül...
Itt a kép a zár csapozásáról. Érdekes megfigyelni a teleszkópos stiftet, ami rugó nélküli. A zár ABUS XP2S tesójában ebben még egy pici rugó is van belül (balról a harmadik ház csap). Érdekes még megfigyelni, hogy a hengerstiftek aljára is beszúrtak egy apró bemarást / elkeskenyítést, ami ugyan nem sokat zavar, de azért mégis csak ott van. Maguk a teleszkópstiftek valószínűsíthetően a bumpkey elleni védelmet szolgálják (ezt nem próbáltuk még).
Mindenkinek ajánlom kipróbálásra, pickelésre ezt a CISA zárat. Igazán kellemes elfoglaltságot ad egy időre a nyitása...
Így az első találka eredményességének tükrébe és a következőnek a reményében kívánok mindenkinek a nyári hónapok alatt jó pihenést és sok szabadidőt a gyakorlásra, hiszen az ősz beköszöntével jön a német bajnokság, ahol vélhetően egy magyar csapattal tudunk rajthoz állni és megmutatni a világnak, hogy az Elzett 751-en felnőtt magyar lockpicker nemzedék felveszi a versenyt a legjobbakkal...
Jó nyaralást és szép időt hozzá! Zárak nyíljatok!
